A szellemjátszótérről még nem kerültek elő a gyerekek, de azért ahogy alkonyodik megjelennek egy páran. Szerencsére nem szellemgyerekek és nem rosszindulatúak. Tati is kezd oldódni, eddig teljesen lefagyott, és űrlényeknek nézte az angolul beszélőket, tegnap egyik gyerek byebye-ára már integetett. Kiváncsi leszek ha hazamegyünk, akkor majd az utcán mindenkivel angolul akar majd beszélni? Na ez azért még messzebb van. A lényeg, hogy ma már egész jól eljátszott a nagyobb gyerekekkel.

Hétköznapra találtunk jónak tűnő programot, ami a megfázás miatt a héten elmaradt. Szombaton volt az itteni nagy játszóháznak (O2B kids) a 12 szülinapja, így ingyen lehetett bemenni, volt arcfestés, állatlufi gyártás, és rengetek kinti-benti program. Tati nagyon le volt fagyva, alig tudtuk egy kicsit feloldani, pedig olyan játékok voltak, amiket különben nagyon szeret. Egy ember be volt öltözve méhecskének, attól úgy félt, hogy remegett, és amikor közelebb jött, majdnem sírva fakadt szegény. Nem erőltettük, megpróbáltuk kerülni a méhecskét. Szóval, hogy visszatérjek a hétköznaphoz, itt van délelőttönként közös játék, hasonló korú gyerekeknek, majd ide próbálunk elmenni legalább heti egyszer.

Én járok sokat angolra, rengeteg ingyenes nyelvtanfolyam van. Hétfő, kedd, szerdán van hagyományos nyelvtanfolyam, ezt egy fizetett tanár tartja. Itt nagyon nagy a létszám, kb 20 fő, így nem nagyon hasznos, lehet ezt majd hanyagolni fogom. Van egy kiejtésfejlesztő óra, kedden és csütörtökön, egy nyugdíjas bácsi tartja, aki nagyon kedves, hárman-négyen vagyunk az órán, ez teljesen jó. Pénteken van egy másik beszélgetős óra, ide járnak az amerikai nyugdíjasok tanítani. Ma egész sokan voltunk, de mivel három amerikai is volt, így 1 tanárra csak 2-3 ember jutott. Ide jön velem Benő is.

A mai óra egy kicsit érdekesen zárult. Én háttal ültem a falnak egy fotelban, Tati állt az ölembe, és arra lettem figyelmes, hogy hírtelen fülsüketítő szirénázás lesz. Tati meghúzta a tűzjelzőt. Próbáltam visszaállítani, de nem lehetett. El kellett hagynunk a termet, hiába mondtuk, hogy csak téves riasztás. Kb három perc múlva ott is volt a rendőr, Tati kapott egy vicces ejnye-bejnyét, én azt hittem ennyivel le is tudták az egészet. Már a kocsiban ültünk, amikor megjelent három szirénázó tűzoltóautó is, biztos, ami biztos. Állítólag más gyerekek is meg szokták húzni a kart... 

Egyébként főzök minden nap, a bevásárlást próbáljuk hetente 2-re csökkenteni. Sok zöldség hiányzik, (karalábé, zeller, fehérrépa), grízt végül találtunk, kb 10 embert kérdeztem meg, mire a 3. boltban a manager managere végre megtalálta. Most már szerencsére eljutottam arra a pontra, hogy nem akadok fent, ha egy-két alapvető hozzávaló hiányzik az ételhez. Brokkoliból, karfiolból és répából is remek húslevest lehet készíteni. Szerencsére Beáéktól kapott pirospaprikát elhoztuk, bár eléggé fogyóban van. Elrontani eddig csak a túrógombócot sikerült, gondoltam nem baj, ha nem töröm át a túrót a nem létező szitán. Tévedtem, a túrós galuskatészta nem volt ehető.

Nekem hiányzik a pékség és a zöldséges, ahova ki lehet ugrani, ha valami éppen nincs. Ezeket a dolgokat csak a szupermarketben lehet kapni, ott meg nem két perc a vásárlás. A zöldség gyümölcs egyébként elég drága, először azt hittük, hogy kb azonos áron van, aztán rá kellett jönnünk, hogy az itteni mértékegység, csak 0,4 kg.