Emma születése tényleg nagyon könnyen ment, délután még úsztam egyet, fájogatott egy kicsit néha, de úgy gondoltam hogy ez még csak jósló fájás. Ahogy abbahagytam az úszást azt hiszem abbamaradtak a fájások. Mivel már előző éjszaka is jósolgatott, nem reméltem tőle semmit... Aztán vacsora közben már figyeltem az órát, viszonylag rendesen jöttek 5 percenként, de nagyon enyhén, szinte csak keményedések, így még mindig nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget. Biztos ami biztos, vacsora után még megfőztem a másnapi levest, elaltattam Tátit, aztán sétáltunk egy órát Mikivel, hátha ez végre kihozza Emmát. Még mindig nem voltak erős fájások, úgyhogy kártyáztunk egyet. 2X megvertem Mikit rablórömiben :)) (Na jó, ez már nagyon rámfért, mert egy igen hosszú vesztes széria állt mögöttem.) Gondoltam még jó lenne aludni egyet, persze nem tudtunk, mert Miki két telefonnal a kezében a fájások hosszát és intenzitását figyelte, (a telefon a stopper miatt kellett) én meg a szülős könyvet olvastam, hogy el tudjam végre dönteni, hogy menni kell, vagy nem kell menni. Aztán végre elszántam magam, felhívtam a kórházat, hogy akkor bemennénk. Ekkor azért már használni kellett a felkészítő tanfolyamon tanult légzéstechnikát, de nem volt vészes a fájdalom. 2 előtt indultunk, gyorsan beértünk a kórházba, az orvos kérdezett valamit, én közben aggódtam, nehogy abbamaradjanak a fájások. Aztán bekísértek a vizsgálóba, adtak hátul kötős hálóinget, megvárták míg átöltözök, majd felkötöttek a CTG-re. Úgy tűnt minden rendben megy, fájások továbbra is 5 percenként, néha egy-egy közelebb is, de akkor azok nagyon enyhék. Megvizsgált a nővér, tágulás: 4 cm (itt nem újjban számolnak, hanem cm-ben, 10 cm a max, akkor jöhet a gyerek). Mondta, hogy még konzultál az orvossal, de úgy néz ki nem kell hazamennünk. Kis idő múlva visszajött a nővér, átkísért a szülőszobára, még kellett csinálni pár dolgot, beszúrni az IV-t, biztos ami biztos. Miki közben betette a Shrek 2-t a DVD-be, hogy majd azt nézzük. Nagyon készültünk, vittünk 4 DVD-t, illóolajokat, labdát stb. Aztán nekem olyan rossz érzésem lett, mintha nyomni kellene, vizsgálat, tágulás: 8 cm... Elkezdett folyni a magzatvíz, nem volt tiszta, nem baj, majd leszívják az orrát és száját amikor kint van a feje. Közben a nővér folyamatosan hívta a többieket, én nem teljesen értettem, hogy miért siet ennyire. Még két fájás, akkor már az orvos is bent volt, és már nagyon úgy éreztem, hogy nyomni kell, de mégis nagyon meglepődtem amikor erre felszólítást is kaptam. Innentől aztán már pikk-pakk kint is volt Emma, szépen felsírt odaadták, Miki elvágta a köldökzsinort. Aztán Emmát kezelésbe vették a csecsemősök, engem kicsit összfoltozott a doktorbácsi.
Minden úgy tűnt, hogy a legnagyobb rendben van (Miki ekkor írta az előző posztot), Emma szépen szopizott... Aztán reggel 8-körül elvitték gyerekorvosi vizitre, mentem én is vele. Én nem is realizáltam, hogy valami gond van, a nővér aki tolta a kocsit egyszercsak felkapta Emmát, és elkezdte verni a hátát, mivel nem vett levegőt. Szerencse, hogy pont akkor történt, mert szerintem én sokkal később vettem volna észre, hogy valami gond van. Gyorsan adtak neki oxigént, és elvitték a speciális osztályra. Csináltak tüdő röngent, ami kimutatta, hogy folyadék van a tüdejében, azért nem tud rendesen lélegezni. Valószínűleg a koszos magzatvízből nyelt, így a fertőzésveszély is fennállt. Elkezdték neki adni az antibiotikumot, oxigén búra alá fektették, és mindenéle műszert szereltek rá. Infúziót is kapott, a gyomrába egy csövet dugtak, azon adagolták a lefejt anyatejet, de mivel az ő szervezete a légzéssel volt elfoglalva, emésztésre már nem nagyon volt ereje, így amit adtak neki, azt rendszeresen visszaszívták és kidobták. Aztán már inkább nem is adtak neki. Nem örültünk.
Péntek estére a légzés stabilizálódott, le tudták venni az oxigénbúrát a fejéről. El tudtam kezdeni rendesen etetni. Persze még a gyomra nem volt teljesen kész, a melleim viszont a sok fejéstől már igen. Szombaton tovább javult, de enni még mindig nagyon keveset evett, bár azért az emésztése beindult. A laboreredménye nem lett teljesesen jó, ezért úgy döntöttek az antibiotikumot a szüléstől számított 7 napig kapnia kell, addig mindenképpen kórházban marad. Szombat éjjel már 2 óránként kelt fel enni, aminek nagyon örültem, jobban is eszik, így ma elkezdték csökkenteni az infúziót, remélhetőleg délutánra le is veszik teljesen, így kijöhet a speciális megörzőből és egy szobában lehet velem. Persze most is bármikor bemehetek hozzá, de mivel Miki behozta a gépet, így most a szobámban gyorsan befejezem a posztot, amíg alszik. A nővérek tényleg nagyon rendesek, rögtön telefonálnak, ha felébredt, így egy percen belül ott is vagyok.
Itt egyébként szinte mindent a nővérek csinálnak, orvossal nem is nagyon találkozik az ember. Ha igen, az akkor sem tud semmit. Ez zavaró is egy kicsit (na jó nem kicsit), mert néha Emmával kapcsolatban is fél óránként változik egy vélemény. Jön egy orvos, belenéz az aktájába, mond valamit, majd megkérdezi, hogy tudlajdonképpen fiad vagy lányod született... Kb ennyire van tisztában a dolgokkal. Aztán mást mond persze az éjszakás mint a nappalos...
Én szombat reggel óta hivatalosan már nem vagyok a kórházban, szerencsére nem hivatalosan a szobámat megtarthatom még pár napig. Persze semmilyen ellátást nem adnak, de ezzel nincs is így semmi baj. Reméljük nem szülnek mostanában sokan, mert ha teltház lesz, akkor át kell adni a szobát.
Közben annyi változás történt, hogy Emmát levették az infúzióról, evett, most pedig már itt alszik mellettem. Azért biztos, ami biztos a légzésfigyelőt behozattam Mikivel, így nem kell aggódjak, hogy megint valami huncutságra készül...
Táti jól van szerencsére, úgy néz ki teljesen jól viseli a távollétem, meglátogat délelőttönként, szerencsére mindig talál új Matchboxot a szobában, meg megnézi a tó partján a kacsákat. Délután beszélünk telefonon, amit nagyon szeret, jókat dumál már telefonba is. Tegnap haza is mentem vacsorázni, Emma küldött neki a kórházból Legót (még jó, hogy sok ajándékkal készültünk), fürdetés előtt már jönnünk kellett vissza, és ezt nehezen viselte, így valószínűleg nem lesz több esti látogatás.
