Táti március 11.-én hivatalosan is belépett a hisztis 2 évesek közé. A szülinapot a helyi szokásoknak megfelelően tartottuk, kikölcsönöztük a közösségi szobát. Ez szerencsére térítésmentesen jár a telep lakóinak, mindenkinek eljuttattuk a meghívókat, természetesen az utolsó pillanatban, a Floridai túránk előtt.

Kértük, hogy senki ne hozzon ajándékot, Táti ezt nem biztos, hogy díjazta volna ha tudja, de már így is annyi játéka van, hogy nem tudjuk majd hazavinni. Viszont mindenki hozott cserében valami kaját, így nekem csak a tortáról kellett gondoskodni. Persze életem első dobostortája nem lett tökéletes, bár a 6. piskótalap már egész jól sikerült. A cukormázat nagyon tökéletesre akartam csinálni, így túl vastag lett, a díszítésnek szánt tejszínhab meg pillanatokon belül szétfolyt. Azért gyorsan összedobtam még egy gyümölcstortát is.

Mivel nem szeretem, hogy a partik elején unatkoznak a gyerekek, készítettem egy horgászós játékot, ami nagyon bevált, mindenki nagyon jól szórakozott vele. A halak a buli után újrahasznosításra kerültek, Táti szobájának a díszévé váltak.

Aztán jött a helyi szokás, a Mexikóból származó pinata. Ez abból áll, hogy megtömnek egy kartonpapírból készült figurát édességgel, elsősorban cukorral, és ezt addig kell ütni, amig szét nem esik. Tátinak az első pillanattól kedvence a játék, nem mintha megehetné a cukrokat, de nagyon szereti ütni is és utána a cukrokat zacskóba gyüjteni, amit mi később úgyis kidobunk, vagy elajándékozunk.

Azért a Táti kedvence a tortafújás lett, nagyon élvezte, hogy mindenki neki énekel és neki tapsol amikor elfújja a gyertyát. 

A parti közben diavetítés ment Táti legjobb képeiből. A torta azért nem sikerült rosszul, szinte mind elfogyott.