Már az augusztusi kiutazás előtt elhatároztuk, hogy nem megyünk haza a karácsonyi szünetben. Ezzel egyrészt pénz spórolunk, másrészt nem tesszük ki Tátit egy 17+ órás útnak. Meg persze Brig is az ötödik hónapban van már.

Ahogy közeledett a karácsony, egyre több helyen kirakták a kárcsonyi dekorációkat, tetőfokára hágott a vásárlási hullám (bár ilyen szempontból itt egész évben karácsony van) és a karácsonyfákat is elkezdték árulni. Nekünk viszont semmi karácsonyi hangulatunk nem volt: 20 fok, zöld fű, pálmafák, rokonok sehol. Ráadásul otthonról jöttek a havas képek...

Itt nagyon sokan már december elején felállítják a fát (leginkább gyönyörű kínai műfenyőt), ezért kicsit féltünk, hogy már nem lesz fa. De karácsony előtt 3 nappal még simán tudtunk venni meglepően normális áron. Az vörösfejű faárus szakszerűen 1 (egy) spárgával felkötötte a Voyager tetejére (csomagtartó tele volt cuccokkal és nem akartam tűlevelet porszívózni - de befért volna). Na hazafelé a 2x3 sávos úton egyszer kicsit oda kellett lépni, hogy még átcsússzak a sárgán, de ezt már nem bírta a spárga és a fa lerepült a tetőről. Szerencsére nem jött mögöttünk betonmixer, így a fát sérülés nélkül sikerült begyűjtenem és beraknom a csomagtartóba (kisebb káromkodások közepette). Aztán csak vihogtunk.

Huszonnegyedikén megvettük a talpat és a díszeket, elkezdődött a készülődés. És megjött a karácsonyi hangulat is! Amíg Táti kint makkolt, én felinstalláltam a fát, Brig díszített, főzött és ajándékot csomagolt. Már a faárusnál meglepődtünk, hogy mindegyik fa milyen szép, szabályos, háromszög (vagy a térben kúp) alakú. Aztán díszítés közben vettük észre, hogy a fa formára van vágva. Ami nem illett a képbe, azt egyszerűen lenyesték. Nem hülyeség, alig lehet észrevenni és ugye a mérnök szemnek fontos az ilyesmi.

Aztán mikor Táti bejött, nagyon megörült a fának. Minden gömböt és égőt meg akart fogni. Az ajándékoknak is nagyon örült, boldogan bontotta ki őket.

Kapott 3 db kacsát (1 műanyag a kádba, 1 hápogó plüss, 1 kicsi utazós), egy fa szerelőkészletet, egy béka-katicabogár kombót.

Brignek cipőt és pulcsit, nekem futócipőt és ruhákat, a GT-nek pedig egy Salsa ProMoto kormányt hozott a Jézuska. A háztartásunk egy vasalóval és egy konyhai mérleggel bővült, bár ezeknek nem sok közük volt a karácsonyhoz. Az esti ünnepi menü zöldséges ágyon sült lazac volt gombás-mandulás mártással, majd mézes sütemény és a szokásos ("szokásos", mert ez volt a harmadik palack az 5 hónap alatt) Penfold's chardonnay.

Karácsony első napján úgy terveztük, hogy itthon leszünk, de végül palesztin barátainkkal elmentünk Debrah-hoz, aki az egyetem nemzetközi irodájának kedves és segítőkész munkatársa. Debrah (a képen piros pulóverben) minden évben rendez ilyen partit, meghív mindenféle nációkat. Mivel mindenki visz valamilyen ételt, jókat lehet kóstolni. És persze beszélgetni a világ dolgairól.

26-án aztán megjöttek a várva-várt otthoni csomagok is. Vadkertről pompás karácsonyi díszeket, könyveket, Táti a keresztanyukájától egy macis hátizsákot, a Mamától pedig pirospaprikát kaptunk (ez már nagyon kellett).

Anyukám macit és gumicsizmát küldött Tátinak. (Táti az előző gumicsizmáját kinőtte, itt pedig nem lehet rendeset venni.) Persze mi sem maradtunk ajándék nélkül. Ezen a napon édesköményleves volt rákkal, majd aszaltszilvával töltött csirkecsomb.

Hát így telt.