Palesztin barátaink már régóta nyaggattak, hogy menjünk el a Busch Gardens nevű vidámparkba, így a karácsony előtti szombatra megszerveztük a kirándulást. Egy chile-i házaspár is csatlakozott hozzánk, így pont heten voltunk a Voyagerben.

Táti hasznosan tölti az időt az utazás alatt:

A Busch Gardens Tampában van kb. másfél óra autóútra. Iszonyat nagy területen helyezkedik el, pláne ha a parkolót is hozzá vesszük. Nem csak vidámpark, hanem állatkert is egyben.

"Korai" indulás után 11 körül érkeztünk meg. Így:

Az 5000 férőhelyes parkolóban már vagy 3000 autó állt, innen kisvonat vitt a bejárathoz.

Jegyvásárlás után be lehet menni, de csak a csomagok ellenőrzése és az ujjlenyomatok készítése után. Tátinak még nem kellett jegy és az ujját is csak az orrlukába dugdosta. Bent aztán lehet menni hullámvasutazni, állatokat nézegetni, játszani, enni-inni. Először egy fa hullámvasútra ültünk fel. Ez hasonló, mint a budapesti vidámparkban lévő, csak hosszabb és gyorsabb. A lányok ide nem merészkedtek, mi viszont Abdullal és Claudioval az első sorba ültünk, mert úgy az igazi. Annak ellenére, hogy nem ez volt itt a leggyorsabb hullámvasút, eléggé szaggatta az ember fejét, mivel élesek a kanyarok és hosszú a menet. De nagyon jó volt. Táti közben felült élete első körhintájára, ráadásul egyedül, mert felnőtteket nem engedtek fel.

Hát, láttuk már vidámabbnak is, a közepe felé majdnem el is sírta magát, de aztán a végére már szinte élvezte. Sőt, mikor visszaértünk a hullámvasutazásból büszkén mutatta, hogy azon a körhintán ment.

Ezután Brig és Táti megnézték a picik birodalmát, ahol volt mini-óriáskerék, különféle körhinták, és mega mászóka. Mindegyik valahogy a sárkányokhoz kapcsolódott. A végére én is odaértem és repesztettünk egyet a körhitán.

Előtte pedig egy másik hullámvasutat próbáltunk ki (összesen 4 nagy és egy kicsi volt). Külön-külön nincs értelme ezeket elemezni, de általánosságban elmondható, hogy igen-igen élvezetesek és az embernek koncentrálni kell, hogy ne essen ki a nyál a szájából. Gyorsak, ezért egy-egy menet csak pár perc hosszúságú. Mi mindegyiken az első sorba ültünk be, ezért általában 15-20 percet kellett várni, de ha valaki alább adja, akkor kevesebb a várakozási idő. Ahhoz képest, hogy mennyi ember van, elég jó a kapacitása ezeknek a szerkezeteknek. Mindegyiken van legalább egy pont, ahol automata fényképezők vannak telepítve és minden sorról külön képet készítenek. Ezeket aztán a kijáratnál meg lehet nézni és venni. Nekem az összes képen nyitva volt a szám (estére kicsit berekedtem), de láttam olyat, amin az ember napszemüvegben pókerarccal ült és kétkézzel bemutatott a nagyvilágnak... A hullámvasutakról képet nem csináltunk, de a netről töltöttem le párat. Íme:

Na és az állatok... A park területén van egy gőzmozdonnyal rángatott vasút, ami körbevisz a szavannán. Itt mindenféle állat kószál szabadon. Eléggé hozzá lehetnek szokva a jövés-menéshez, mivel egyszer a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek (zebrák) miatt meg kellett állítani a vonatot. Táti közben megebédelt.

A közelmúltban született egy kis orrszarvú, amit sajnos csak távolról láttunk. De itt egy nagy:

Struccot ugye már otthon is tartanak, de ez a fej nélküli alfaj a legújabb genetikai kísérletek eredménye:

A vonatról leszállva ismét hullámvasút majd "csónakázás" volt a program. A csónak először egy kis folyón úszik lefelé és jellegzetes afrikai falvakat mutat be, majd felúszik a magasba, hogy onnan nagy sebességgel lezúduljon.

A valóságban sokkal jobban fröcsköl, mint ahogy az a képen látszik. Az első sorokban simán péppé lehet ázni, úgyhogy kivételesen a hátsó traktust választottuk.

Voltak a szavannán kívül is állatok. Például egy rakás flamingo vagy papagáj:

És elefánt. Az első képen tisztán látszik, amint az egyik ormányos a falon felmászva próbál kereket oldani. A háttérben pedig egy kötélpálya rendszer látszik, mely segítségével a magasból szemlélhetjük a park egy részét.

Régóta személyes kedvencem a hangyász. Gondolom nem kell magyaráznom miért.

Voltak pulykák is, bár érdekes módon leginkább csak combok. Bátor voltam és megsimogattam egyet.

Itt már alkonyodik, Tátival vonulunk az utolsó nagy hullámvasút felé. 

Sötétedés után még egy attrakció volt, amit Briggel kettesben néztünk meg. A szavanna egy részét Land Rover Defender-re épített járművekkel lehetett bejárni (ez is netről letöltött kép).

A terep nagyon profin meg volt csinálva: nyélgázon dombra fel-le, gázlókon át, vízesés mellett, orrszarvúk és alligátorok között. Aztán az egyik gázlóban elakadtunk és a terepjárót elsodorta a folyó. Ide-oda pörögtünk, néha centiméterekre a szikláktól vagy vízeséstől (az autó ráállt egy víz alatt lévő, forgatható platformra, mely az ugyancsak víz alatt lévő síneken gurult szépen lefelé a folyóban). Aztán persze a végén biztonságban kihajtottunk a folyóból. Csak a Defendereket sajnáltam, azt hiszem nincs hosszú életük.

Mire a többiekhez visszaértünk Táti már túl volt egy 10 perces intenzív bömbölésen, de mikor Brigit meglátta újra szemrehányóan sírni kezdett. Kicsit zokon vette, hogy nem jöhetett velünk... Igaza volt.