Hát történt a mai napon ez:

Gerardo, costa rica-i barátunk biológus, phd-zik. Az egyik professzora régen vett egy nagyobb erdőrészt itt a város közelében, egy tó partján. Itt végzni Gerardo a kísérleteit. Nem akarok (és nem is tudok) részletesen elmélyülni a dologban, de kb azt próbálja kideríteni, hogy melyik a legkedvezőbb évszak bizonyos invazív növényfajok vegyszeres kiírtására. Néha permetez, azt havonta kimegy lefényképezni a kb 1-1 méteres mintaterületeket. Komoly, mi?

Na engem ugye érdekel a természet, meg kirándulni is szeretek, így megbeszéltük, hogy egyszer elmegyek és megnézem mi a tök van arrafelé. Legalább valaki el is tudja mondani, hogy bicajozás közben miket látok (vagyis mit láttam, de erről majd később) az ehhez hasonló floridai erdőkben. Az egyetemi terepjáróval kimentünk, megcsináltuk a fényképeket, majd Gerardo javasolta, hogy menjünk ki a tópartra is szétnézni. Egy elvadult ösvényen mentünk, Gerardo előttem kb 4 méterrel. Egyszer csak megláttam magam előtt egy lépésnyire ezt a földön:

Az utolsó pillanatban vettem észre, már éppen léptem volna. Pont rá. Ez a szép körmondat jutott eszembe hirtelen: F_ck! F_ck! Gerardo, a f_cking snake! Fogalmam sem volt mi ez, de gondoltam, hogy most jó lesz kicsit távolabb menni. Pár lépés hátra, fényképezőgép elő, gomb nyomogat. Gerardo közben azonosította: csörgőkígyó. A professzora 15 éve jár ide, de még nem találkozott ilyennel, azt mondta nem kell aggódni. Anyád. Hát mi aggódni kezdtünk kicsit. A tóhoz persze már eszünk ágában sem volt elmenni, nagy ívben kikerültük a kígyót - aki továbbra is látszólag békésen hevert összetekeredve a fűben, de a fejével követett minket - és néztük. Gondoltuk, ha már így ráakadtunk, meg kéne nézni milyen hosszú. Na ezt nagyon nem kellett volna. Úgy helyezkedtünk, hogy az autó felé lehetőleg ne a kígyón keresztül kelljen menekülni, Gerardo fogott egy hosszú pálmaágat és elkezdte piszkálni, én meg próbáltam fotózni.

A kígyó lassan reagált, de végül elindult.

Szerencsére nem felénk, ellenben elkezdett csörögni, ami két dolgot jelent: veszélyben érzi magát és szívesen támad. Nem tette, de amíg tisztes távolba nem ért, folytatta a csörgést.

Kiderült, hogy elég mértes példánnyal van dolgunk, mert 1,5 - 2 méter hosszú volt. Gerardo csinált még egy rövid hangfelvételt, aztán jobbnak láttuk távozni. Érthető módon elég alaposan megnéztük, hova lépünk.

És miért volt ez butaság? Namármost a csörgőkígyó mérge igen erős, a szöveteket roncsolja. Ha nem kezelik időben, simán halálos. Erős idegzetűek keressenek rá a "rattlesnake bite" kifejezésre (képekre persze), én most ide inkább nem szúrnék be egyet sem. A testhossza 2/3-ának megfelelő távolságon belül - tehát jelen esetben legalább 1 méter - olyan sebességgel mar, hogy azt az emberi szem nem is tudja követni. Ugye mikor megláttam fél méterre voltam tőle. Gerardo vagy átlépett rajta, vagy közvetlen mellette ment el (rajta volt legalább gumicsizma). Azt írják, hogy soha ne provokáljuk, mert akkor támad. Mi meg pálmaággal basztattuk, hogy nyújtózzon már ki! Elég nagy mákunk volt. Egyrészt, hogy megúsztuk, másrészt hogy láthattunk egy elég ritka és szép állatot. Gerardo még vagy 2 évig járhat a kígyóhoz fotózni a gazokat... Doktori fokozatú szívás.

Egyéb: hű GT bicajom - a helyi magyar családnak, a British Airways-nek és a testvéremnek köszönhetően - már otthon van. Itt nincs több erdei bicajozás, majd otthon. Lufthansával nagyon drága lett volna hazavinni, ezért döntöttem a korai hazaszállítás mellett. Most csak a roncs campus bike van és egy országúti kölcsönben. Marad a futás, vagy a konditerem.

Emmáról és Tátiról külön poszt lesz hamarosan. Pompásan vagyuk, de itteni napjaink meg vannak számlálva, készülünk a hazatérésre.

Levezetésképpen legyen itt egy mikrobéka képe: