Hát most már tényleg nincs felmentés, írnom kell.
A legfontosabb, hogy április 26-án leadtam az utolsó házi feladatomat is, így befejeztem a tavaszi félévet. Nem volt könnyű. Mint arról már korábban beszámoltam, ebben a félévben nagyon sok házi feladatot és projektet kaptunk. Elvileg csak hétfő-szerda-péntek volt órám, de február óta minden nap, legtöbbször hétvégén is bent voltam. Ennek nyilván Brig és Táti nem örültek, de mindig segítettek, támogattak. Azért a nagy igyekezetnek meg is lett az eredménye: három A és egy A- jegyet kaptam. A féléves átlagom 3.92 lett. Ez jó, nagyon örültünk neki. Az őszi félévben A-, A-, B+, B+ és 3.5 voltak a hasonló adatok.
Most majdnem 2 hét szünet volt, amit természetesen Briggel és Tátival töltöttem. Jövő héten pedig kezdődik a nyári félév. Nyáron meglehetősen szegényes a választék tárgyakból, így sokáig agyaltam mi legyen.
Tovább. Végre sikerült találkozni a másik magyar családdal is. Az egyikük kutatóorvos, a másikuk magyar nyelvet és történelmet tanít az egyetemen, elég régóta itt vannak Amerikában. Irkeik vannak, az egyik 6 éves, a másik életkorát ki lehet következtetni. Szóval kiderült, hogy van egy 26 lábas vitrolásuk és hogy kellene a hajóra néha ember. Nem tudtam nemet mondani. A hajót könnyen szállíthatóra tervezték (svert, üríthető balaszt tartály), így a kertjükben tárolják és egy utánfutón viszik mindenhova. El is mentem velük egy rövid versenyre Jacksonville-től délre, a St Johns folyóra. Nem volt nagy a mezőny, mivel itt nem igazán értik a vitorlázókat - minek ilyesmivel szórakozni, mikor pompás 200-300 lóerős hajókat is lehet venni? A szél változó volt, az elején kemény, majd nagyon gyenge, a végére megint erősödött. A Balaton után elég furcsa folyótorkolatban vitorlázni, mert az apály-dagály miatt jelentős áramlások alakulnak ki. Kellemesen hajóztunk, kiderült, hogy kapitány úr pompásan navigálja a hajót - meg is nyertük a versenyt. A következő verseny az itt vagy népszerűségnek örvendő Mug Race volt, május 1-én, ugyancsak a St Johns folyón. Itt a táv légvonalban kb 70 km, tehát nem rövid, kb 100 hajó indulhatott. A szél szinte végig jó volt, 4-6 csomóval verettük, hibátlanul mentünk. Délután már be is értünk: ismét megnyertük a hajóosztály versenyét és mi lettünk az első egytestű hajó is (a katamaránok jóval gyorsabbak, mint a túravitorlások). Nagyrészt végig a spinnakert kezeltem, ugyhogy estére már csak felfelé tudtam nézni. Pompás volt. Itt van az útvonal (a piros a miénk) és kép is.
Táti márciusban belépett a "terrible two" korszakba és ennek megfelelően elég komoly hisztirohamai voltak (hanyatt fekve üvölt a földön, majd 2 perc múlva vihog). De mióta vége a sulinak és itthon vagyok ezek szerencsére megszűntek. Most megint a medence a trendi, alig lehet kiszedni a vízből. Érdekes módon mintha elfelejtett volna majdnem mindent amit tudott tavaly: az elején a hideg vízre panaszkodott és nem is ugrált a medence széléről sem. Mostanra viszont nagyon belejött, ugrál ezerrel és igen bátran próbálgat karúszó nélkül is úszni. Ilyenkor persze ott vagyunk mellette és segítünk neki. Az óceánben viszont nem fürdik, pedig tavaly szerette a hullámokat. Ma voltunk éppen a Mexikói-öbölnél. A víz sekély volt, hullámok sem voltak és Táti nagyon élvezte. Itt toccsan.
Egyre jobban beszél, egyszerű mondatokat is farag. A kedvencünk az, mikor megkérdezzük, hogy mit kér reggelire. Legtöbbször azt mondja, hogy tükör-tojás. OK, megkérdezzük hányat szeretne. Kettőt - feleli komolyan és mutatja is az ujjával. Továbbra is jó étvágya van, palacsintából 6-ot eszik a leves után. Szereti a csokifagyit (koszi-fagyi), de pudingot nem eszi. Iszik is rendesen. Íme.
Néha persze kap tiltott szereket is (chips vagy MMs, amit csak bogyónak hív).
Ha rájön, akkor elkezd énekelni és hozzá táncol is. Ilyenkor Briggel visítunk a nevetéstől. Bla-bla szöveget énekel, a hang magasságát nem nagyon változtatja, inkább csak a tónusát is a hangerejét (pont mint bikicsunáj) és a mozgása is ördögi. De itt éppen mászókázik.
Korábban a bicaj volt a mániája, most éppen a busz a nagy sláger. Mindig ezt kell neki rajzolni. Egy idő után már igen nehéz kreatívnak lenni, miután kifogytam a városi, elővárosi, távolsági, 2 és 3 tengelyes, emeletes, panoráma, stb buszokból rajzolás helyett inkább az interneten mutattam neki a pompás járműveket. Ja, bicajozni továbbra is szeret, esti mese helyett szívesen lapozgatja a szakirodalmat (Mountain Bike Action). A főbb alkatrészek (váz, villa, kerék, pedál, kormány, ülés) nevét persze már régebben megtanítottam neki.
Vettünk új Matchbox-ot is, csak hogy tudja mi a szép. Ilyet kicsiben:
Brig pocakja már nagyon nagy, május végén érkezik Emma. Mondhatni felkészülten várjuk. Nagyrészt minden felszerelésünk megvan, szerencsére alig kellett valamit venni, mindent kapunk kölcsön. A nagy kérdés persze az, hogy Táti hogyan fogadja majd.
A kórházba most már hetente járunk vizitre. Nagyon szimpatikus az orvosok hozzáállása, a korház tényleg nagyon jól felszerelt és a lényeg, hogy Brig szívesen megy oda. De erről majd ő ír bővebben. Május vége felé érkezik látogatóba Anyukám, aki segít majd az első hetekben.