Már megint nagyon el vagyok maradva a blogírással. Mikinek felmentése van, annyi a tanulnivaló, hogy sokszor a hétvégét is bent tölti, leadás előtt meg hajnalig hajrázik. Szerencsére már visszafelé számolunk, már csak 4 hét van ebből a szemeszterből, és a nyári remélhetőleg könnyebb lesz.

Március elején volt a tavaszi szünet, amit egy szép floridai körúttal töltöttük, itt volt Zoli és Judit is. Első nap a Kennedy Űrközpontot néztük meg. Egy busszal körbevittek minket, megnéztük, hogy hol lövik fel, hol szerelik össze, stb... A fiuknak nagyon tetszett, arra ne számítson senki, hogy én bővebben írok róla, majd esetleg ha Mikinek lesz ideje...

Második napra egy pihenőnapot terveztünk, amit Miami Beach-en töltöttünk. Szép időnk volt, kb 25 fok, jól esett a napon feküdni, a víz kicsit hűvös volt, de azért meg lehetett szokni. Tátit is megpróbáltuk bevinni, de neki nagyon nem tetszett a víz hőmérséklete, végül a lábát sem volt már hajlandó beletenni, menekült a hullámok elől. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, csak hogy irigykedni lehessen, itt egy pár kép:

Strandulás után még megnéztük Miami híres Design negyedét. Láttunk szuper játékboltot, nagyon édes kötött babák voltak csilliókért, sajnos senki nem vállalta a fényképezést a boltban...

Miamitól délre Florida City-ben szálltunk meg, innen vezetett a következő napi túránk Key West-re, az USA legdélibb pontjára. Florida Keys szigetcsoporton keresztül vezetett a majdnem 3 órás utunk.

Key West gyakorlatilag olyan mint Siófok. A tavaszi szünetet rengeteg egyetemista tölti itt, a megfelelő hangulatról bárok, diszkók gondoskodnak, aztán az éjszaka fáradalmait ki lehet pihenni a tengerparton. Mivel Key West egy köpésre van Kubától

egy hangulatos kubai étteremben ebédeltünk.

Ebéd után teljesen tele hassal sétáltunk egyet a kikötőben, közelről megcsodáltuk a hatalmas hajót.

Elég későn értünk ki a tengerparta, a nap már nem sütött olyan melegen, így csak Miki volt olyan bátor hogy fürödjön. A part kivételesen nem homokos volt, de Táti a kődobálást is nagyon élvezte.

A nap végén újra megtettük a 3 órás utat, hogy másnap megtekinthessük a floridai mocsárvilágot, Everglades-t. 

Az út Florida City-től Everglades City-ig a mocsáron keresztül vezetett, az út szélén kb 3 méterenként lehetett napozó aligátorokat látni. Gondoltuk közelebről is megnézzük a mocsárvilágot, így befizettünk egy airboat túrára. A túra inkább vidámpark jellegű volt, a kicsit értelmesebb állatok mind elmenekültek a fülsüketítő zaj elől. Mi kaptunk fülhallgatót, így Táti jót tudott aludni, de a fülhallgatót persze nem engedte el.

Mindenesetre érdekes volt a labirintus, de legközelebb inkább kenuval megyünk...

Szuper éttermet találtunk. Az étterem mellett volt a rákhalászok kikötője, így az étterem tengeri hal kis- és nagykeresekedelemével is foglalkozik.

A külsőségekkel nem sokat foglalkoztak, de kaja nagyon jó volt.

Hazafelé még megálltunk egy pár helyen aligátort nézni és sétálni.

Táti a hosszabb sétára magával hozott három autót is, és egyiket sem akarta elengedni, így a 2 kilométeres sétát majdnem végig az autókkal egyensúlyozva tette meg.

Este majdnem Tampáig jutottunk visszafele, legnagyobb meglepetésünkre itt volt a legnehezebb szállást találni, de végül sikerült. Végig a Days Inn nevű szállodalánc moteljeiben száltunk meg, mert ez volt a legelfogadhatóbb árú. Én végig rettegtem a matracban lakó bogaraktól, de szerencsére nem találkoztunk velük az utunk során.

Másnap nem kedvezett nekünk az időjárás, felhős szeles, persze nem túl hideg időnk volt, így a Florida Aquarim-ot néztük meg Tampában. Elvileg van hajós delfinnézés is, de ezt a programot a rossz idő miatt törölték. A fiuk mindenesetre lelkesen fényképezték a halakat.

Már késő délután hazaértünk, mivel erre a napra esett Táti szülinapja hivatalosan, ezt tortával is megünnepeltük.

Az utolsó nap szinte egész nap esett az eső, így erre a napra némi vásárlás és St. Augustine, az USA egyik legrégebbi településének megnézése jutott. St. Augustine kb 1,5 óra autóútra van Gainesville-től. Hangulatos a sétálóutca, bár európai szemmel nem túl régi, és persze minden a turizmusról szól. 

Nagyon jól telt így a tavaszi szünet, sajnos Mikinél meg lett a böjtje az 1 hét nem tanulásnak, utána szinte éjjel nappal az iskolában volt, még most is egymást érik a határidők... Táti is én is nagyon elfáradtunk a hosszú autózásban, jól esett volna egy kis pihenő, de vasárnap Táti szülinapi bulija volt, amire persze már szombaton el kellett kezdeni készülni, de erről írok egy újabb posztot.