A szokásos mentegetőzést (lusták vagyunk, nem írunk a blogra) most kihagyom. Igazából nem sok minden történt az elmúlt pár hét alatt. Én iskolába jártam, tanultam, Brig és Táti meg itthon voltak. Nem is kirándultunk.

Ma viszont végre elmentem az egyetem focicsapatának (Florida Gators) meccsére. A szezon elég rövid: gyakorlatilag szeptembertől decemberig tart. A mai az utolsó előtti hazai meccs volt, tehát nekem az utolsó előtti alkalom, hogy megtapasztaljam az amerikai foci varázsát. Brig és Táti otthon maradtak, mivel Tátinak száj és körömfájása van.

Diákjegyet úgy lehet szerezni, hogy a szezon előtt némi díj ellenében regisztrálni kell. A regisztráció lezárása után kisorosolják azt a 40-50.000 diákot, aki majd a szezonban kap jegyet. A szerencséseknek nem kell mást tenni, mint a meccs előtt pár nappal $10 ellenében átvenni a jegyet, és elmenni a meccsre vagy némi haszonnal eladni a jegyet. Én is így jutottam most jegyhez. Lehet venni természetesen normál jegyet is, de az drágább (az öregdiákok $100 felett fizetnek).

Kicsit a stadionról: a Ben Hill Griffin Staduim 1930-ban készült el 21.769 férőhellyel. Az évek során folyamatosan bővítették, fejlesztették, így ma már több mint 90.000 embert tud fogadni és ezzel Florida legnagyobb stadionja. A stadionnak van egy másik neve is: "The Swamp", ami mocsarat jelent. (Az aligátorok a mocsárban laknak, ugye vágod?) Ezt látják a madarak:

Na én bementem ebbe a komlpexumba. Pontosabban először lepattantam róla, mert nem engedték be a hátizsákomat. Először alaposan átnézték, hogy mi van benne (pulcsi, pénztárca, fényképező, génkezelt alma), megállapították, hogy semmi illegált nem szállítok, majd mondták, hogy nem vihetem be. De miért? Mert hátizsákot nem lehet bevinni. Eközben kb 10 csaj ment be mellettem, hatalmas táskákkal. Akkor azt miért? Ja kérem, azt be lehet vinni, mert az nem hátizsák. Kissé értetlenül pislogtam, de mivel láttam hogy biztonsági emberünk elszántsága fodítottan arányos az értelmi szintjével, gyorsan leraktam a hátizsákot az Építőmérnöki Kar közeli épületében (ahova a diákigazolványom segítségével bármikor be tudok menni) és pár perc múlva már a mocsárban voltam. Az almát is sikerült becsempésznem a gyomromban. Ezt láttam:

Kicsit sokan voltak. Ja és kevés kivétellel mindenki narancs vagy kék színben pompázott. (A stadion előtt láttam egy lényt, volt vagy 140 kg, csupa szőr, egy szál rövidnadrágban, narancssárgára és kékre festve tetőtől talpig, hulla részegen. Helyi ultra.) Én persze szittya vagyok, nem voltam hajlandó beruházni ilyen narancs-kék cuccra. Az árpádsávos fradizászlót meg otthon felejtettem.

Maga a játék elég jó. (A szabályokat most nem ismertetem, mert csúnyán besülnék.) Csak az a bökkenő, hogy az effektív játékidő elég kevés. Amire érdemes volt odafigyelni, az kb 20 perc lehetett, ezzel szemben f1-4-ig tartott a jaték. 4x15 perc játékidő, félidőben 20 perc szünet, de közben sokszor megáll az óra. Ilyenkor elszállítják a sérülteket és nyomnak egy extra adag reklámot. Szóval amikor akció van, az tényleg látványos: ütközések, nagy dobások és futások, touch down. És amikor nincs játék, akkor show time van. Van masírozós zenekar, zászlólengető lányok, botdobáló lányok, pom-pom lányok és fiúk, 2 kabala aligátor (végig idétlenkedik a játékot), szpíker, a már említett reklámok és nyereményjátékok. Ki van találva, na. Ami nekem nem tetszett, az a szurkolás. A hullámzás még elmegy, de mikor egymást átkarolva jobbra-balra dülöngélve énekelnek valami trágya nótát (oktoberfest 10 korsó után), vagy a sapkákat lengetik ütemesen zenére vagy kézzel csapkodva utánozzák az aligátor száját az már kicsit sok. Ja és persze egyesek minden pont után pacsiznak (fej felett, két kézzel) a többi idiótával, mintha ők csinálták volna az egészet. Persze ha kicsit belegondolok, lehet hogy jobb ez, mint a horogkeresztes zászló-lengetős, banándobálós-huhogós, metrószerelvény belső átrendezős, rebiszverős kombináció. Mindazonáltal tényleg mindent megtesznek a csapat biztatása érdekében. A hatalmas tömeg, a hangzavar, a stadion és a bizonyos 20 perc miatt nagyon nagy élmény egy ilyen játék. Ja, és ez még csak az egyetemi szint. Az NFL tuti lehet.

Most jöjjenek a képek. Pom-pom lányok és fiúk bemutatója (a fiúk a lányokat dobálják és a magasban tartják fél kézzel, mint a cikruszban az artisták). Lenyűgöző. (Csak vicceltem.)

Ez itt a rezesbanda speciális alakzatba rendeződve botdobálós és zászlópörgetős lányokkal. Rengetegen vannak, egy egész szektort elfoglalnak. Saját tapasztalat: a nagy zenekar azért jó, mert senki nem veszi észre, hogy hamisan játszol, vagy esetleg egyáltlán nem játszol.

A következő kép közepén a rezesbanda egyik karmestere látható. Összesen 3 ilyen van, mindegyik létrán áll. Tőle jobbra a botdobálós lányok vannak furcsa pozícióban.

Indul a játék (Steiner Kristóf szíve nagyot dobban).

Ezen a képen elrejtettem egy labdát. 

Ez lett a végeredmény. Az ellenfél a Florida International egyetem csapata, a Panthers volt. Lemostuk őket.

Így sztároltatja magát a csapat. Jó sokan vannak.

A következő ábrán a helyi sztár, Tim Tebow quarterback látható, amint H1N1 vírust osztogat a lelkes közönségnek.

Így néz ki a pálya közelről és a stadion lentről: 

És itt van a "Ki tud legkevesebbet az amerikai fociról" játék mai nyertese. Lagalább lelkes.