De először egy rövid megemlékezés: ma egy hónapja, hogy eljöttünk otthonról. Egy hónapja nem volt rajtam hosszúnadrág. Egy hónapja melegem van. Egy hónap alatt annyi szar kaját ettem, mint otthon egy év alatt (nem Brig főztjére gondoltam). Egy hónapja nem ittam normális fröccsöt. Egy hónapja szeretem az automata váltót. Egy hónap alatt még nem láttam aligátort. Egy hónapja élünk Floridában. Egy hónapja hiányzik minden otthoni.

Délután felkerekedtem és elkerekeztem a közeli természetvédelmi területre. Az apartmantól a parkig a 2x2 sávos úton vezet a kerékpársáv. Elég furcsa, mikor 65 mérfölddel elhúz mellettem egy csőrös Kenworth, a békebeli kamionos kártya egy aduásza. Az otthoni nemzeti parkok területéhez képest ez a pak kicsi, és más felfogás szerint csinálják az egészet - az itteni igényekhez igazodva. Ez azt jelenti, hogy profin ki van építetve minden, az ösvények mellett aszfaltozott úton is megközelíthatő minden, a kempingben 10 méteres lakóbuszok álldogálnak és az egyik tavon (aminek a másik partján az egyetem szabadidő központja van) motorcsónakozni is lehet. Hozzám közelebb áll az otthoni szigorúbb-egyszerűbb felfogás, a mi parkjaink még a béna endurosokkal és még bénább quadosokkal együtt is jobbak. Íme a térkép:

Szinte az összes utat végigjártam. Azt hittem könnyű lesz, mert szintkülönbség az nincs, de nem volt az. A talaj alapól ugyanis fehér homok. Ahol nincs rajta fű, ott nehéz benne tekerni. Vannak olyan részek, ahol az út is mocsaras, itt sem könnyű még egy olyan tankkkal sem, mint a GT.

Azért tekertem és láttam állatokat is. Volt rengeteg mókus, sok őzike, mega pillangók (a lepidopterológusoknak konkrétan: tenyérnyi sötét és sárga lepkék), madarak, fű, fák, bokrok. (Na, biológiából beírtam az egyest.) Az őzike vicces állat: viszonylag közel enged magához, megvárja még csendben és óvatosan leveszem a hátizsákot, előveszem a fényképezőt, majd mielőtt megnyomnám az exponáló gombot, fingik egyet és eltűnik a susnyában. Azért messzebbről sikerült lefényképezni kettőt (az egyik majdnem támadni akart). Úgy tűnik, mintha össze lennének ragadva a tükrüknél, de nem:

Az egész terület mocsaras, és ahogy már említettem vannak tavak is. Ezekben az aligátorok miatt nem ajánlott a fürdőzés. Egy helyen lehet, ott van védőkerítés.

Az oda -vissza úttal együtt majdnem 4 órát tekertem, kellemesen el is fáradtam. Jó volt, na.

Ja, Brig írta a Táti esetét a méhecskével a játszóházban. Majdnem bekakált tőle, de utána gondolkodás nélkül megsimogatott egy tarantulát (nagy pók, olyan szőrös és vastag lábakkal, mint ami az NDK gerelyhajító nőknek volt).