De először egy rövid megemlékezés: ma egy hónapja, hogy eljöttünk otthonról. Egy hónapja nem volt rajtam hosszúnadrág. Egy hónapja melegem van. Egy hónap alatt annyi szar kaját ettem, mint otthon egy év alatt (nem Brig főztjére gondoltam). Egy hónapja nem ittam normális…

Szégyen szemre kicsit elhanyagoltuk a blogot. Rá lehetne fogni arra, hogy nem volt internet, de eddig sem volt, ráadásul most már van. Szóval lusták vagyunk. De most aztán fossuk a betűket, okádjuk a képeket.Kedden beszéltem az itteni (egyetlen!) szolgáltatóval. Megrendeltem a netet.…

A szellemjátszótérről még nem kerültek elő a gyerekek, de azért ahogy alkonyodik megjelennek egy páran. Szerencsére nem szellemgyerekek és nem rosszindulatúak. Tati is kezd oldódni, eddig teljesen lefagyott, és űrlényeknek nézte az angolul beszélőket, tegnap egyik gyerek…

 Mivel végre van net az apartmanban is, rászánom magam az írásra. Többen mondták, hogy kellene Tatinak orvost választanunk, mert a sürgösségi ellátásnál akár 6 órát is kell várni. Több rendelőt is ajánlottak, mi kiválasztottuk a legközelebbit. Felhívni nem volt…