Miki szombat este sikeresen befejezte a házi feladatait, így vasárnap nekivágtunk felfedezni a legközelebbi tengerpartot. Cedar Key egy sziget a Mexikói öbölben, 3 mérföldre a parttól. Az út kissebb szigeteken vezet át, így úgy tűnik, mintha nem is a tengeren, hanem egy mocsáron mennénk keresztül.

11 körül meg is érkeztünk a pár utcából álló falucskába. Engem egy kicsit kisértetvárosra emlékeztetett a régi épületeivel. 

Először a Dock street nevű utcát néztük meg közelebbről, ez egy kis félsziget a szigeten, ahol elsősorban éttermek és ajándék boltok vannak.

És ugyan ez hátulról, a horgász mólóról fénykékpezve:

Az egyik bolt teraszán a színesre festett padokra megpróbáltunk leülni egy fényképezés erejéig, ez nekem sikerült, Tatinak kevésbé, de nem baj, így is jó lett :)

A szigeteknek nagyon gazdag az élővilága, nagy részük természetvédelmi terület. Fürdésre egy kb 150 méteres partszakasz van kijelölve, ami a vízben is körül van kerítve. Először nem volt túl szimpatikus a hely, nem is nagyon akartam fürödni, de aztán nagyon megkedveltük. A víz sekély volt, nekünk maximum derékig ért, szuper homokos part, tiszta wc, zuhanyzó, és ha Benő Táti megunta a homokozást, fürdőzést, játszhatott a gigantikus játszótéren.

Ezeken kívül volt egy még nagyobb csúszdakomplexum is, amit már le sem fényképeztem. Jó lenne egy ilyen Nagykovácsiba is :)). De tényleg nagyon jók ezek a csúszdák. Otthon általában az a baj a csúszdákkal, hogy vagy nagyon nehéz feljutni egy totyogónak, vagy túl könnyű a kicsit nagyobbaknak. Itt annyi féleképpen lehet feljutni egy csúszdára, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő nehézségi szintet. A lépcsőtől kezdve a falmászáson át. Persze a hagyományos mászóka funkciók is megvannak. Még nekem is jó velük játszani :). Az egyetlen hibájuk, hogy a csúszdák valamiért nem csúsznak, de még reménykedek, hogy ha hidegebbre fordul kicsit az időjárás, még ez is változhat.

Délután mindannyian aludtunk egy kicsit, Tati nagyon jót tudott szundítani a tengermorajlásban, bár többször arébb kellett húzni ágyastúl, mert már rásütött volna a nap.

Miki már alvás előtt is panaszkodott, hogy valami furcsa, kőszerű dologra lépett a vízben. Aztán alvás után megoldódott a rejtély. Megjelentek a patkórákok. Engem először teknősre emlékeztettek. A partra jönnek lerakni a tojásaikat, alul vannak a nőstények, rajta egy vagy két hím. Nagyon sok tojást kell lerakniuk, mert a délre vonuló madaraknak ez az egyik legfontosabb táplálékuk. Nagyon kiművelődtünk a témában. Volt egy biológus prof az egyetemről aki nagyon beszédes és barátkozós lévén csomó mindent elmondott. Szóval ezek elég primitív lények, inkább a pókokra hasonlítanak. Ime a képek:

És ha megfordítjuk fejjel lefele, kiderül, hogy tényleg egy pókszerű rákkal állunk szembe. (Miki szerint: csak rájuk van húzva egy náci rohamsisak)

Miután elmentek a rákok jöttek is a madarak, valamelyiket tényleg a tojások érdekelték, valamelyiket a mi uzsonnánk.

Szóval, jól telt a napunk, egy kicsit megpirult a bőrünk, ahova nem kentünk elég naptejet, de egyébként este hétre farkas éhesen, de szerencsésen haza is értünk.

Ha Miki írta volna a bejegyzést, több szó esett volna erről a motorról, és kevesebb a csúszdákról. Bocs fiúk.