Na már megint régen írtam, jöjjön tehát a Halloween beszámoló és egyebek.
Az amerikaiak eléggé rákészülnek az ünnepre, a Nagyáruházban külön részleg nyílik ilyenkor, ahol meg lehet venni a cukorkát, műpókhálót, jelmezt, mindent. Nem kis üzlet. Mi is engedtünk a fogyasztói társadalom nyomásának és vettünk Tátinak egy jelmezt. Aztán visszavittük és kicseréltük egy nagyobbra. Aztán megpróbáltuk feladni rá. Táti reakcióját látva elraktuk a jelmezt a szekrénybe és pihentettük a dolgot. Aztán eljött a hétfő, az első Halloween party napja. Ez nem itt nálunk, hanem egy másik faluban volt, tehát autóval mentünk. Táti a jelmez nélkül utazott, de a helyszínre érve a Voyagerben ráadtuk. Továbbra sem látszott kifejezetten boldognak, de legalább már nem tépte le magáról a göncöt. Egész egyszerűen lefagyott. Így állt mozdulatlanul:
Aztán megmutattuk neki a tükörben, hogy milyen pompásan fest a törpe jelmezben és ettől jobb kedvre derült. Meg persze látta, hogy a többi gyerek szülei is rendkívül szórakoztatónak találják, hogy csemetéjükre mindenféle idióta műszálas ruhát adhatnak. Látta, hogy más is szenved, tehát már neki sem volt annyira szörnyű. Aztán a második, szerdai partyra készülve már "örült", mikor ráadtuk a jelmezt.
Íme a jelmezes fényképek.
Egyik hódolója, Aiva (USA) társaságában.
Ez itt Coco és anyukája Pilar (Chile):
A méhecske Sarah (Brazil), a tőle balra álló rovar pedig Esther (Uganda):
Csoportkép - 100% műszál gúnyában:
Na ez az über jelmez: van hozzá egy kis kézi pumpa, amivel a vért lehet cirkuláltatni az álarcban. Béke Nobel-díjat a feltalálónak azonnal!
Táti aktívan kivette a részét a szervezésből is. Itt éppen a tök-golyót osztja a tekeversenyre jelentkezőknek. (Nem mindenki kapta meg.)
Brig pedig a "tekerjük be a másikat WC papírral" nevű versenyben jeleskedett. Ez a kitűnő játék már az én gyermekkoromban is minden valamire való zsúr elengedhetetlen eleme volt. (Kivéve persze a miénket, ahol a szülők franciaágyát törtük szét.) Sose gondoltam, hogy ennyi év múlva, pont itt találkozom újra ezzel a nagyszerű időtöltéssel. Ráadásul megvették a legolcsóbb Tesco WC papírt, aminek a szakítósziládsága kisebb, mint a cigifüsté.
Volt ajtó-dekorációs verseny is a faluban. Az utolsó pillanatban neveztünk be ezzel a pályaművel: (Nem nyertünk)
Pedig estére még ki is világítódott a feje. Ezzel a Soltész Rezső hajjal nagyon rémisztő, nem? Jobb mint a hashajtó.
Jöttek a gyerekek és helyi szokás szerint csokit és cukorkát követeltek (trick or treat). Szétosztogattam annyit, hogy a helyi fogorvosoknak a következő 5 évben elég munkájuk legyen, majd nyugovóra tértem.
Aztán ma elővettem megint a jelmezt, hogy megmutassuk az egyik ismerősnek. Nyújtottam Táti felé, hogy vigye oda Brignek. Kiverte a kezemből az egészet, megtaposta a földön majd sértődötten távozott...
Aztán a hétköznapok: megint 30 fok feletti a nappali hőmérséklet, eső is volt, szauna. Brig mondta, hogy hiányzik neki a jellegzetes őszi-téli érzés, mikor belép a házba és megcsapja a meleg és a kályha illata. Lehet az én fantáziámmal van a baj, de ezt most nem tudom elképzelni. Inkább arról álmodozom, hogy belefagy a takony az orromba.
Táti kapott buborékgeneráló készüléket, ez most a trend. Már ő is egész jókat fúj.