Igen gyorsan telik az idő, fel sem tünt, hogy lassan február vége van, én meg december óta nem jelentkeztem. (Mostmár nagyon úgy néz ki, mire befejezem ezt a postot, március lesz)

Mielőtt még valaki nagyon irigykedni kezdene, hogy itt vagyunk a nyárban, le kell szögeznem, hogy itt is volt tél. Igaz sokkal enyhébb, mint otthon, a leghidegebb januári éjszakán -7 fok volt, ami a szigetelés nélküli apartmanunkban nem olyan vicces. A nappali hidegrekord 5 fok körül lehetett, így néha hiányoltuk a téli felszerelésünket. Ilyen időben az emberek nem jönnek ki, így Táti megint sokat játszott kint egyedül. Most már azért melegszik az idő, bár a fűtést reggelente még mindig bekapcsoljuk egy kicsit. 

A betegségek sem kerültek el minket sajnos. Tátit még az első orvosi vizsgálatnál visszahívták, hogy adjanak neki még egy pár oltást. Az oltásokat nem kértem (influenza és hepatitis ellen oltották volna), így nem sok mindent csináltak. Hajnali 1-kor viszont intenzíven elkezdett hányni, és reggelig szinte abba sem hagyta. Elfogyott az összes lepedőnk, persze nem aludtunk semmit, de reggelre már szinte jól volt. Egy kicsit még összefosta a mi lepedőnket is, csak hogy tele legyen a mosógép, enni nem nagyon evett, de ezt nem is bántuk. Mivel a hányás abbamaradt, az orvosnál nem akartak velünk szóba sem állni, azaz ilyen tünetekre nem adtak időpontot. Másnap éjjel még hányt egyszer, de egyébként teljesen jól volt. Szerdán aztán már Miki is mondta, hogy nem érzi jól magát, haza is jött a suliból egy órával korábban, irány a wc... Én még reménykedtem, hogy csak bebeszélem magamnak a hányingert, de nem kellett sokat várni, hogy bebizonyosodjon, én is elkaptam. Táti ekkora már teljesen jól volt, ment volna ki játszani, mi meg örültünk, hogy két wc van és nem egy. Szerencsére a hányás nem tartott sokáig, estére már azt hittem, hogy teljesen kiszáradok, de addigra sikerült pár korty víznek bent maradnia. Enni még nem tudtunk rendesen egy darabig, és cafatul éreztük magunkat, de más tünetünk nem volt. Benedek étvágya is csak kb 1 hét után jött vissza, de akkor aztán bepótolt mindent. Aztán én szedtem össze egy torokfájós megfázós cuccot, amit mostanra ráragasztottam szegény Tátira is, de szerencsére ez nem vészes.

Januárban két hétvégét is kirándulással töltöttünk, közelben lévő nemzeti parkokat látogattunk meg. Első látogatásunk a Manatee Springs nevű parkba vezetett.

A fő forrás átlagosan 380 millió liter (azaz nagyon sok) tiszta, hideg vizet termel naponta.

A forrás vize egész évben 22 fokos, így télen ide járnak a manatee-k, magyarul lamantinok melegedni, nyáron pedig az emberek hűsölni. Messziről láttunk is egy pár ilyen tengeri tehenet, a víz nagyon tiszta, így mindent látni lehet benne. Lesétáltunk a közeli folyóig, megnéztük a forrást, Táti tombolt egyet a játszótéren, aztán kirándultunk egyet az erdőben.

Más turistával nem nagyon találkoztunk, egy kígyóval (szerencsére nem túl közelről) és egy pár őzzel viszont igen.

Táti kirándulás közben szerencsére aludt egy rövidet a babakocsiban, aztán ő is sétált. Estére jól elfáradtunk, de szépen telt a nap.

A Homesossa Springsről már sokat halottunk korábban, így már rég terveztük a látogatás. Aznap nagyon jó időnk volt, 27 fok, bár inkább párás, mint napos. A parkolóból hajóval jutottunk el a parkba.

Ez a park gyakorlatilag egy forrás köré épített állatkert, ami Florida állatvilágát hivatott bemutatni. Van itt róka, farkas, barna medve, 2 sas (ők mint megtudtuk balesetet szenvedtek, így nem tudnak repülni, ezért fogadta be őket a park).

Vannak persze hatalmas aligátorok, szerencsére kerítés mögött...

Van sok teknős, egy fennakadt egy fadarabon, reméljük majd leszedi valaki.

Mivel Florida a nyugdíjasok hazája, így került ide ez a víziló. Californiában született, fiatal korában színész volt, valamilyen általunk ismeretlen talkshow-ban szerepelt, aztán kiöregedett, és ide került, éppen etetés időben jártunk nála...

A park fő látványossága a tengeri tehén.

4 nőstény példány lakik itt, ők nem mehetnek ki, és a vad lamantinok sem tudnak bejönni.

Ezek az állatok lassan mozgó növényevők, a fő veszélyt a motorcsónakok jelentik számukra, mert nem tudnak kitérni előlük.

Táti most kezd beszélni, egy kicsit későn, de hát két nyelvvel kell egyszerre megküzdenie, annak ellenére, hogy mi próbálunk csak magyarul szólni hozzá, azért minket is sokat hall angolul beszélni. A többi gyerektől meg sokkal gyorsabban ragadnak rá a szavak, mint tőlünk. Én próbálom a magyar szavakat szépen ismételtetni vele, de a kacsa az csak kaka marad, a béka, egy darabig, bé volt, aztán egy kis ideig béka lett, de mostmár inkább bikát mond helyette. Egyébként is szereti lerövidíteni a szavakat, a tojás csak toj, az elefánt meg egyszerűen e. Bár mostanában már egyre jobban próbálja hozzátenni a többi részt is, a két szótagos szavak már egész jól mennek. Van amit csak angolul hajlandó mondani, (végül is igaza van, sokkal könnyebb azt mondani, hogy come, mint gyere), van amit mind a két nyelven (például, ha szépen akarja, azaz nagyon akar valamit, akkor lehet igen, egyébként csak lazán yes).

A kedvenc szava a bicaj, már decemberben elkezdett bicajozni, először csak kölcsönvettünk egy lány kerékpárt, de mivel minden nap használtuk, és a tulajdonosa ennek nem nagyon örült, találtunk neki egy gazdátlan kerékpárt, amit egy kicsit ugyan meg kellett szerelni, de gyorsan működőképes lett. Táti feltetette rá Miki rajtszámát, így most már mindenki tudja, hogy ővé a bicikli.

Nagyon gyors, ha rendesen teker futnom kell utána, azért sokszor nézelődik közben, így van időm pihenni. A járdáról simán leugrat,

múltkor 4 lépcsőt akart ugratni, Miki az utolsó pillanatban kapta el. Két hete volt egy bicajos balesete is, túl nagy sebességgel ment át az egyik fekvőrendőrön, utána elvesztette az egyensúlyát, elesett, a bicaj meg valahogy rá, és felhorzsolta az állát. Én az egészből csak annyit tapasztaltam, hogy Miki teljesen rémült fejjel rohan be vele, Tati meg sír, bár nem annyir vészesen. Kicsit átöleltem, letöröltem a vérző állát, nem telt bele fél perc, már kereste a bicaját, menni kellett újból ki... Azért a sérülés még mindig látszik egy kicsit.

Általában nagyon jól elvan itthon is, van egy 2 kilenc darabos puzzleból álló könyve, (az egyik kép természetesen bicajos), azt napjában többször is kirakja egyedül, továbbra is "segít" a konyhában, de azért szerelni jobban szeret. Az alvással is jobban állunk egy kicsit, délután is már az ágyában alszik el, bár néha elég nehezen lehet rávenni az alvásra. Lefekszem mellé, és egyszerűen nem engedem felkelni, ami ellen általában rendesen tiltakozik, főleg ha nagyon fáradt. Éjszakát is sokszor átalussza, bár néha csak megjelenik a takaróját cipelve az ágyunkban, és ott alszik tovább. Ma hajnalban először elkezdte keresni a kedven állatait, (hangosan hívta, hogy kaka és cápa). Végül úgy tünt a cápa nem hallotta meg az utasítást, így csak a kacsa és a takaró jött... Sajnos a napunk egy kicsit el van csúszva, bőven 10 után szokott elaludni, de 7-8 között már kel is reggel, délután meg 2 körül alszik el, de ha fáradt alszik akár 3 órát is. Ha nincs angolom én is alszok vele délután, ha több délutáni alvást kihagyok az esti altatásba már biztosan belealszom. A szobatisztasággal most nem nagyon próbálkozunk, várjuk a jobb időt, azért naponta többször elküldjük bilire pisilni, amit lelkesen teljesít is. Múltkor kb 5 percet lehetett pelenka nélkül, mert a főzés miatt nem volt időm rögtön ráadni az újat, később teljesen meglepődtem, hogy a biliben volt pisi és egy kis kaka is... Ha melegebb lesz majd többet lehet pelenka nélkül, és akkor meglátjuk hogy haladunk. 

A pocakom szépen nő, bár az orvos továbbra sincs megelégedve a súlyommal, szerinte nem hízok eleget, én azért ezt nem bánom. Emma talán egy kicsit kevesebbet mozog, mint Benedek, de lehet csak kevesebb időm van észrevenni. Szerencsére teljesen jól vagyok, néhány gyomorégést leszámítva ami pár korty tejjel teljesen jól kezelhető. Az egyik fogammal van egy kis probléma, még szilveszterkor kiesett a tömés belőle (ez nem újdonság, mert a fog szélén van a tömés, így 2 évente elhagyom), el is mentem a fogorvoshoz, gondoltam majd kétszer, háromszor többe fog kerülni mint otthon, de tévedtem. Egyrészt nem csináltak semmit, mondván terhes vagyok, csak tisztítás nélkül beletettek kb 30000 Ft-ért egy nyugtató tömést, aminek az egyik része már aznap este kiesett. Azóta is szenvedek vele, minden étkezés után rögtön fogmosás, fogsejmezés, ezüst kolloidozás, ha ez elmarad begyullad, és fáj. Azért még reménykedem, hogy kihúzza az elkövetkező 5 hónapot valahogy...

Márciusban sok programunk lesz, a tavaszi szünetben utazgatunk egy kicsit, közben és utána Benedek 2. szülinapját ünnepeljük. Március végére tervezünk magyar főző estét, ez azt jelenti, hogy kb 100 emberre lehet számítani egy ilyen rendezvényen, az alapanyagokat megveszik, és főzni is segítenek, de az instrukciókat természetesen mi adjuk. Jelen állás szerint lesz pogácsa, paprikás csirke, gombapaprikás a vegáknak, nokedli, és császármorzsa. Ha valakinek van valami ötlete, mi az amit még feltétlen meg kell főznünk, azt szívesen vesszük, bár az alapanyagok nem ugyan olyanok, mint otthon. (Ha hazaértünk legalább 2 hétig csak olyan dolgokat fogok főzni, amit itt nem tudtunk enni...)